Kedves katolikus testvérek!

Januári szentmisénk után összegyűltünk az ott jelenlevők egy beszélgetést indító javaslat meghallgatására, amely javaslat a közösségünk túléléséről szól és ennélfogva mindannyiunknak érdeke ebben részt vállalni.

Kezdetnek itt megosztok egy interjút, amely a Torontoban szolgáló Forrai Tamás jezsuita atyával készült. Tudomásul vesszük, hogy a mi helyzetünk valamelyest különbözik a torontói magyar katolikusokétól, ám bizonyos pontokban hasonló kihívásokkal kell nekünk is szembenéznünk. Mi is fel kell mérjük az elkövetkező évek lehetőségeit s tegyük ezt realista optimizmussal.

https://www.bocskairadio.org/miskolci-gimnaziumigazgatotol-a-kanadai-magyarok-papjaig-forrai-tamas-sj/

Ferenc Pápa szinódust kezdeményezett, amelyre minden katolikust részvételre hívott. Legyen ez a beszélgetés a mi kis szinódusunk, amelyben mindannyian közreműködünk.

Legalapvetőbb kérdés, hogy mit tudunk tenni közösségileg és egyénileg annak érdekében, hogy bővüljön a létszámunk és legyen utánpótlás. Hogyan tudjuk megközelíteni azokat a Washingtonban és környékén élő vallásukat gyakorló magyar katolikusokat, hogy csatlakozzanak közösségünkhöz és eljöjjenek a havi egy magyar szentmisére.

Mit tehetünk a cserkészcsapattal való kapcsolat erősítésére?

Realista optimizmusunkat bevetve gondolkodjunk el azon, hogy akarjuk-e tudjuk-e megállítani, illetve lelassítani az asszimilációt? Hogyan fogjuk megoldani a magyar szentmise celebrálását, ha nem lesz magyarul miséző pap? Vállaljuk-e, hogy a pap angol nyelven celebráljon és magyar nyelven csupán a válaszok, esetleg az olvasmányok és az énekek szóljanak?

Tekintettel arra, hogy kicsi közösség vagyunk, nagyon fontos, hogy mindannyian részt vegyünk ebben a kis saját szinódusunkban. Mindannyiunk véleménye, hozzászólása, javaslata fontos. A szinódus akkor fog működni, ha megfontoltan, nem elhamarkodottan és optimista szemlélettel állunk hozzá a közös gondolkodáshoz.

Segédeszközül ide csatolom közösségünk „Krónikáját”. Fontos, hogy tudjuk, honnan indult ez a mára nagyon kicsi közösség és milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a 70-egynéhány év alatt.

A februári mise után folytatjuk, illetve megkezdjük a beszélgetést. Addigra olvassátok el a csatolt interjút és közösségünk történetét. Tervezzünk úgy, hogy a mise után leülünk egy fél órára és elkezdjük szinódusunkat, mindannyiunk részvételével. A viszontlátás reményében,

Kovács Éva

  1. január. 28.

 

A Washington DC-környéki, Szent István Királyról nevezett
Magyar-Amerikai Katolikus Közösség vázlatos története

Összeállította: Bagyinszki Ágoston OFM

Bővítve 2015 után

Az alábbi összefoglaló — írásos források hiányában — visszaemlékezésekre épül, de
minden adatot a közösség több tagja is megerősített, illetve a szöveg egészét is
internetes levelezőlistánkon való közlés nyomán jóváhagyottnak lehet tekinteni.
Az adatközlésért és a kétnyelvű szöveg szerkesztéséért kiemelten is szeretnénk
köszönetet mondani Gajáry Juditnak, Kovács Évának, Kovács Lászlónak, Kókai Kun
Hajnának, Máriássy Juditnak, Nt. Mayer Juditnak, Rev. Miklósházy Attila püspök úrnak,

Molly G. Schuchat-nak, Sayko Editnek és Takács Zsuzsának

Az Egyesült Államok keleti partjának középső régióját a Washington DC-vel közvetlenül
határos Maryland és Virginia, valamint a szomszédságban lévő West Virginia,
Pennsylvania, Delaware, és North Carolina alkotják. Ennek a térségnek a DC-ből egy-
két órás autózással megközelíthető körén belül maga DC, Baltimore (MD) és Devon
(PA) városok jelölik ki a környék magyarsága hitéletének a kialakult központjait. Ez a
hitélet sohasem koncentrálódott annyira, hogy itt magyar templomok épüljenek (mint pl.
északabbra NYC térségében, vagy a Nagy Tavak mellett), de még a legutóbbi
évtizedekben is képes volt arra, hogy havi rendszerességgel megszervezze a vasárnapi
istentiszteleteket és más kapcsolódó programokat.
Washingtonnak a II. világháború előtt nem volt számottevő magyar lakossága. Ennek
oka főként abban keresendő, hogy az I. világháború előtti évtizedek nagy magyar
emigráns hullámában túlnyomó részt kétkezi munkások érkeztek az Újvilágba, akik
bányászként és földművesként helyezkedtek el, és ennek megfelelő szempontok szerint
jellemzően pl. az északi iparvidékek közelében telepedtek le. A legendás Böhm Károly
atya, az amerikai emigráns magyarság első apostola is közöttük kezdi el az
egyházközségek szervezését, magyar templomok építését a századfordulón. A két
világháború között már több értelmiségi is érkezett a kontinensre, de ők nagyrészt New
York City-ben telepedtek le. Washington térségében csak csekély számban bukkantak
fel magyarok, ők viszont befolyásos diplomatákként és tudósokként voltak ismertek. A
tudósok közül például Teller Ede a környékbeli egyetemek vonzásában hatéves
washingtoni tartózkodással kezdi amerikai pályafutását. (Időben visszaugorva, itt
jegyezhetjük meg, hogy diplomáciai céllal már a XIX. század közepén Kossuth Lajos is
megfordult az amerikai fővárosban az elbukott szabadságharc után, magyar érdekekért
lobbizva beszédet is mondott a kongresszusban, aminek emlékét a Kapitóliumban
elhelyezett szobra őrzi. Ezt a szobrot Tom Lantos, első generációs magyar-amerikai

2

emigráns és képviselő közreműködésével az Amerikai Magyar Szövetség állíttatta,
1990. március 15-én). A főváros diplomáciai jelentőségét felismerve, 1939-ben az
emigráns magyarság életének koordinálásában akkor már három évtizede központi
szerepet játszó Amerikai Magyar Szövetség is elérkezettnek látta az időt arra, hogy
központi irodát állítson fel Washingtonban.
A II. világháború utáni években Washington, már, mint a szabad világ fővárosa, egyre
intenzívebben vonzotta a magyarokat, akik között sok tanult ember is érkezett. Nagy
Ferenc (1903-1979) magyar miniszterelnök is, miután 1947 júniusában svájci
szabadságáról – a Magyar Kommunista Párt befolyása miatt – már nem térhetett vissza
Magyarországra, az Egyesült Államokba emigrált és Washington DC-hez közel
telepedett le. Emlékezetes még ebből az első időszakból Massey (Hajmássy) Ilona
(1910-1974) filmszínésznő, aki miután kongresszusi képviselő volt a férje (Donald
Dawson), szintén hosszabb ideig a régióban lakott, és a magyar miséket is
rendszeresen látogatta. A magyarok Washington-környéki letelepedésének folyamata
az 1956 után érkező menekültekkel hirtelen felgyorsult. Ezek a menekültek jórészt a
húszas éveikben járó, fiatal emberek voltak. A Magyar Szabadságharcos Szövetség
már 1957-ben összejövetelt tartott Washingtonban. Gyorsan megjelentek a különböző
magyar szervezetek, kulturális központok is a régióban. A híres magyar tudósok közül
Bay Zoltán már 1948-tól (1992-ben bekövetkezett haláláig) a helyi magyar közösséghez
tartozik, Szilárd Leo pedig 1961 és 1964 között tölt itt néhány évet. 1960 körül a
washingtoni régió magyarságának létszáma 1.000 fő körül mozgott, bár a
rendezvényeken egyszerre 200 főnél több nem volt látható. Ebben az időszakban a
katolikus és a református hitélet központi szerepet játszott a magyarok
összetartásában. A magyarok helyi közösségének öntudatosulását jelzi, hogy
hamarosan három magyar étterem is megnyílt a környéken. 1980-ra a magyar
közösség létszáma már 1.500 főre duzzadt, de ez a szám a későbbiekben már inkább
csökkent, mintsem nőtt. Annak ellenére, hogy a washingtoni közösség sohasem
tartozott a népesebb magyar emigráns telepek közé, a főváros országos és nemzetközi
politikai szerepénél fogva az itt élő magyarokat mindig a magyar ügyhöz való sajátos
viszonyukban becsülte meg az ország és a világ emigráns magyarsága.
Az 1950-es évek elejétől Washington DC-ben már volt havi rendszerességgel
szentmise (emberemlékezet óta a hónap harmadik vasárnapján, a nyári hónapok
kivételével), bár ennek konkrét körülményei időről időre változtak. A szentmisék után a
templomi közösségi helyiségekben az agapék, vagyis az étkezéssel egybekötött
közösségi élet kötetlenebb alkalmai is kialakultak. Az amerikai katolikus hierarchia
részéről is akadt hathatós pártfogója a helyi magyar katolikus hitéletnek, és különösen
is igaz ez 1956 után. Itt feltétlenül meg kell említenünk Philip Matthew Hannan (1913-
2011), helyi születésű, későbbi magyarbarát püspök nevét, aki tanulmányait Rómában
végezte, és a II. világháború alatt is Európában szolgált. Amikor 1956-ban Hannan-t a
washingtoni érsekség segédpüspökévé szentelték, minden lehetséges módon

3

támogatta a helyi katolikus közösséget (magyar ünnepeken rendszeresen ő misézett),
amely ezt forró ragaszkodással viszonozta. Ez a kapcsolat egészen 1965-ig fontos volt
a helyi magyar hitélet számára, amikor Hannan püspököt New Orleans 11. érsekévé
nevezték ki, aki emiatt elköltözött. E támogatás mellett természetesen a magyar ajkú
papság jelenléte volt a közösség életének legfontosabb támasza.
1953-ban telepedtek meg a piaristák a Katolikus Egyetem szomszédságában, egy erre
a célra magyarok közreműködésével felújított házban, akik ettől kezdve a közösség lelki
gondozásában főszerepet játszottak. Rozsály Ferenc SchP atya rendszeresen
misézett az egyre nagyobb létszámban ide települő magyarságnak. Az ötvenes és
hatvanas években Bátori József SchP atya is átjárt Baltimore-ból misézni és (később)
irodalmi előadásokat tartani, de az 50-es évek második felétől már egyre inkább a
helyben lakó Irányi A. László SchP atya szervezte meg a katolikus közösség lelki
gondozását (õ 1951-ben érkezett az Egyesült Államokba, először Derby-ben töltött
néhány évet). Ekkoriban a magyar szentmisék Washington DC legrégebbi
templomában, a Saint Patrick-ban (10th & G sts N.W.) kaptak helyet. A hetvenes
évektől a szentmisék átkerültek a domonkosok templomába (South West). A hetvenes
évek elején egy ideig a Taiwan-ról itt doktoráló Zsoldos Imre SVD atya is
bekapcsolódott a közösség papi szolgálatába. Ezen az időszakon kívül, és a
nyolcvanas években, a Washington DC-ben lakó Irányi atya volt a közösség állandó
papja 1983-ig, amikor is római kinevezés nyomán, július 27-én a washingtoni
Immaculate Conception bazilikában az atyát a külföldi magyarok első püspökévé
szentelték. Ezután az új püspök a szolgálatával járó utazgatásai miatt éveken keresztül
Zalotai József atya által gondoskodott a helyi közösségéről (aki a Katolikus Egyetem
Újszövetség-tanára is volt). A magyarországi rendszerváltozás után, a kilencvenes
években lehetővé vált, hogy ünnepi alkalmakra az Anyaországból jöjjenek püspök-
vendégek. Így a teljesség igénye nélkül megemlíthetjük Balás Béla, Ternyák Csaba,
Ladocsi Gáspár, Keresztes Szilárd, Jakubinyi György, Kiss-Rigó László, Seregély
István (1996), Várszegi Asztrik (1998), Bosák Nándor (1999), Paskai László (2000) és
Erdő Péter bíboros-prímás (2005) püspök atyák nevét, akik a magyar közösséggel is
kapcsolatba lépve megfordultak a fővárosban. 1999-től kezdve Mustos István SchP
atya (Passaicból, NJ) és Csorba Domonkos OFM atya (New York City-ből) felváltva
utaztak ide a havi egyszeri szentmise megtartásáért. A körülmények miatt már nemcsak
a nyári hónapokban, hanem gyakorta évközben is kimaradtak a havi szentmisék. 2003
körül a magyar szentmisék már átkerültek a Saint Mary Mother of God (4th Street,
North West) templomba. Féléves szünet után, 2005 karácsonyától az ő szerepüket
vette át Bagyinszki Ágoston OFM atya (New York-ból), aki (doktori tanulmányaival is
összhangban) 2007-től a közösségnek ismét helyben lakó papja lett.
A washingtoni katolikus közösség történetének mérföldköveit jelentik az emigráns
magyarság lelkipásztori ellátásával megbízott püspökök itt tett látogatásai. 1974-ben
Mindszenty József bíborost fogadta ilyen minőségben a környék magyarsága. Irányi

4

László püspök urat, akit e közösség papjaként emelt püspöki rendbe a Szentszék,
1983-tól 1987-ben bekövetkezett haláláig helyben lakó főpásztorának tudhatta a
washingtoni magyarság. Utódja, Miklósházy Attila püspök úr 1992. augusztus 19-én
tett a külföldi magyarok püspökeként lelkipásztori látogatást a fővárosban (helyi
delegátusával, Mustos István SchP atyával a közösségnek később folyamatos
kapcsolata volt). 2009. június 28-án Cserháti Ferenc püspök úr (és helyi delegátusa,
Kiss Barnabás OFM atya) látogatására újabb fontos ünnepet jelentett. Felismerve, hogy
a washingtoni katolikus magyarság történetéről eddig nem készült történeti
összefoglaló, ez a püspöki látogatás szolgált alkalmul jelen sorok megírására.
A katolikus közösség életének civil koordinátorai is fontos szerepet játszottak az
elmúlt három évtizedben: Horváth Mihály, Dr. Spillenberg György (nyolcvanas évek)
Bross Cecilia – Pulváryné Józsa (a kilencvenes évektől 2005-ig), Kovács Éva – Saykó
Edit – Takács Zsuzsa (2005-től máig). A közösség állandó orgonistái voltak: Hátfalvi
Emil, majd Renner Ádám. A Máltai Lovagok észak-amerikai magyar delegációja is
fontos szerepet játszott a washingtoni katolikus hitélet támogatásában.
Bross Cecilia és Pulvári Józsa szervezték az éves miserendbe illeszkedő, Mindszenty
bíboros fent már említett, 1974-es látogatására emlékező novemberi szentmiséket,
amelyek a látogatás egyik eredeti helyszínén, a Szentföldi Ferences Kusztódia
washingtoni templomában kaptak helyet. A magyar misék régebbi időpontjának
megfelelően ezeket a szentmiséket a koradélutáni órákban tartották meg. A
Mindszenty-látogatás emlékét őrzi az a közösség tulajdonában lévő magángyűjtemény
is, amely a bíboros által 1974-ben használt liturgikus tárgyakból áll. Ezeket a liturgikus
tárgyakat 2015-ben Magyarországra szállíttattuk és Cserháti Püspök úr helyezte el
Esztergomban, múzeumban. Emlékezetesen szép esemény az is, hogy 1999-ben, a
közösség a lengyel katolikusokkal közös szentmisén ünnepelte Árpádházi Kinga
szentté avatását az Immaculate Conception bazilika altemplomában.
A régióban – lévén az Egyesült Államok fővárosa és egyetemi oktató-kutató központ –
sok magyar diplomata élt és több neves magyar professzor működött. Bár ők
szorosabban ritkán kapcsolódtak be a hitéletbe, az egyetemi tanárok közül meg kell
említeni P. Zrínyi József, P. Sebes József és P. Őrsy László jezsuitákat, valamint
Zalotai József verbita atyát. Ők a helyi magyarság megbecsültségéért igen sokat tettek.
A Georgetown Egyetemen tanító P. Sebes a hetvenes években például nagyon
népszerű volt a hallgatók körében. A diákjai között Bill Clintonnak kifejezetten kedvenc
tanára is volt, amit a későbbi politikus elnökként is szívesen hangoztatott. Örsy László
atya szintén világszerte ismert és elismert egyházjogász.
A washingtoni magyar közösség sok évtizedes életrevalósága figyelemre méltó annak
fényében, hogy magyar templom (sem katolikus, sem református) építésére sohasem
teremtődtek meg a feltételek a régióban. Apróbb és a központtól távolabb eső építészeti

5

erőfeszítésekről lehet csak beszámolni. 1980 tavaszán a Washingtoni
Szabadságharcos Szövetség Győrik Ilona vezetésével a West Virginia-i Berkeley
Springs-ben emlékkápolnát építtetett, amelyet Alba Regia néven szenteltek fel és
vettek használatba, temetkezési helyet is létesítve a szomszédságában.
Közösségünk jó kapcsolatokat ápol a helyi református közösséggel, amelynek
története a közös amerikai és magyar adottságok miatt néhány szempontból
párhuzamosan fut a katolikus közösségével. A Magyar Református Egyesület
székhelye már a II. világháború előtt is Washingtonban volt, ahol az egyesület lelkész
tagjai több-kevesebb rendszerességgel istentiszteleteket tartottak a környék
magyarságának. Az alábbi lelkészek kapcsolódtak be ebbe a szolgálatba (a teljesség
igénye nélkül): Újlaky Ferenc, Borsy-Kerekes György, Szíjártó István, Balogh István,
Béky Zoltán, Kecskméthy József, György Árpád, Muzsnai István, Csikesz Tibor és
Hőgye Mihály. A közösség az első évtizedekben még nem volt hivatalosan bejegyzett
egyház, de az igény és a vágy megvolt arra, hogy az istentiszteleti alkalmak az egyházi
kereteket is megkapják. Az istentiszteletek helyszíne többször változott. Az épület
eladását megelőzően eleinte a Református Egyesület épületében, a Kossuth Házban (P
Street, NW) tartották az összejöveteleket. Később a Nemzeti Katedrális egyik
kápolnájában, majd a First Congregational templomban kaptak otthont az
összejövetelek. 1982-ben a közösség a magyar istentiszteletet rendszeresen látogató
tagok határozata alapján "Missziói egyházzá" alakult. Ettől kezdve a Wesley
Szeminárium kápolnájában volt havonta egyszer magyar nyelvű református
istentisztelet (napjainkig). Ennek a Missziói gyülekezetnek a lelkipásztori munkáját Dr.
Harsányi András ny. lelkész és Dr. Bertalan Imre, az Amerikai Magyar Református
Egyesület elnöke vállalták el. 1993-ban a Missziói Egyház a két lelkész vezetése alatt
teljes jogú egyházzá alakult. 1994-ben Dr. Harsányi András egészségi állapotára
hivatkozva visszavonult a szolgálattól. Ugyanezen időben Bertalan Imre nyugdíjba
vonult az egyesületi pozíciójából, s a gyülekezet ekkor őt választotta meg
lelkipásztorának. Ezt a szolgálatot 2008. júliusában bekövetkezett haláláig hűségesen
végezte. A gyülekezet jelenlegi lelkésze Mayer Judit. 1997-től a Wesley
Szemináriummal közös program keretében két-két évre a Debreceni Református
Hittudományi Egyetem végzett diákjai közül érkezik egy-egy ösztöndíjas hallgató
Washingtonba, aki tanulmányai mellett a gyülekezetben, mint társlelkész szolgál. A
katolikus és református közösség közötti jó viszonyt jelzi, hogy a nyolcvanas évek
elejétől a református istentisztelet átkerült a harmadikról a negyedik vasárnapra, hogy
így a vegyes felekezetű házaspárok mindkét magyar közösséget látogathassák. Az
együttműködés az 1974-tõl indult magyar cserkészet terén is fontos volt. Eleinte a
cserkészek többsége katolikus volt, ma már a többség református. A cserkészek
számára hagyományosan Veni Sancte miséket tartottak a tanév elején az ún. Benedek-
tanyán, valamint év közben is ők olvastak fel a szentmiséken. A cserkészek száma a
kezdeti 30 és 40 főről mára 70-75-re növekedett.

6

Az elmúlt évtizedekre visszatekintve szép hagyomány, hogy a környék keresztény
magyarsága a felekezeti szentmisék és istentiszteletek mellett a következő ünnepeken
találkozik: március 15-én, Anyák Napján, augusztus 20-án és október 23-án. (Október
6-a jelentősége1956 után fokozatosan elhalványult.) Jó alkalom az együttlétre az
Adventi Bazár (eleinte a Mindszenty Társaság, majd a cserkész szülők szervezésében),
illetve karácsony, a gyermekek betlehemesével. 2006 óta a katolikus közösség
internetes honlapot is működtet az aktuális információk terjesztése céljából
(www.washingtonhungariancatholic.com) valamint néhány év óta Facebook oldalt is
fenntart (st stephen of hungary catholic community washington dc and vicinity).
2015. augusztus 29-én a washingtoni Immaculate Conception bazilikában — melynek
altemploma a Covid előtt a magyar katolikus szentmisék helyszíne volt — sor került a
Magyarok Nagyasszonya Magyar Nemzeti Kápolna felavatására, amely új lelki
otthonnal ajándékozza meg a környék és a világ katolikus magyarságát.
Bagyinszki Ágoston ferences atya hazatérte után Bóna Richard atya a Cleveland-i
egyházmegye papja vállalta szentmiséinket. Miután a Catholic University of America-n
elvégezte tanulmányait és visszatért Clevelandba, közösségünk lelkipásztori szolgálat
nélkül maradt. Azóta a jezsuita Őrsy László atya, a Georgetown Egyetem professzora
jóvoltából, majd 2018 februárjától Msgr.Forró József Vatikáni diplomata
közreműködésével a világjárvány beálltáig csupán egy hónap kivételével folyamatosan
volt szentmisénk. A magyar származású Ft. Megyery Stefánt 2019 júniusában
szentelték pappá. Ő, előtte papnövendék korában is hűségesen jelen volt
szentmiséinken ministráns majd diakónusi szerepben. Felszentelése után egy Maryland
állam béli plébániához helyezték és vállalta, hogy szükség esetén, plébánosa
engedélyével kisegít.
2020 márciusában bemutatkozó látogatást tettünk Wilton Gregory érsek úrnál, aki
felvette közösségünket az egyházmegye etnikai közösségeket tartalmazó regiszterébe
s egyúttal elismerte Stefan atyát magyar közösségünk káplánjának plébánosa
beleegyezésétől függően.
Napokkal később a világjárvány miatt a Washingtoni Egyházmegyében minden
templomot bezártak.
2020 júliusában engedte meg az egyházmegye, hogy a templomok lehetőségeik szerint
nyissanak. A Stefan atya temploma is nyitott és a plébános, Msgr. Parent nagyvonalúan
beleegyezett, hogy az ő templomának legyünk vendégei és Stefan atya mutassa be
szentmiséinket. Ez a helyzet Istennek hála máig fennáll.
A közösségben három alkalommal is – 2017-ben, 2019-ben és 2023-ban – volt, illetve
van igény elsőáldozók felkészítésére. Ezt az áldozatos és szép munkát Dr. Sayko Edit
végezte és egy helyi plébánia biztosította a helyszínt és az igazolványok kiállítását. A

7

két első alkalom és minden reményünk szerint az idei is igazi örömünnep az egész
közösség számára.
2021-ben sikerült megünnepelnünk a közösségen belül, szentmise keretében és utána
az agapén Őrsy László jezsuita atya 100. születésnapját, 2022 március 15-én pedig
jelen lehettünk amikor Takács Szabolcs Magyarország nagykövete átadta neki a
Magyar Állam lovagkeresztjét. László atya 102. életévében máig hűségesen kitart
washingtoni közösségünk mellett.
Isten kegyelméből sok viszontagság dacára ez a közösség életben maradt s
reménykedünk, hogy a Magyarok Nagyasszonya, akinek kápolnájában minden első
pénteken rózsafüzért imádkozunk lehetőség szerint, továbbra is közben jár a
megmaradásunkért.