Jártam aztán a köznapok útján
Nélküled, Jézus.
Céltalanok és porosak voltak,
Szürkék, sivárak.
Sírva néztem a Golgota felé…
Sírva néztem a Golgota felé…

Most újra itt jársz életem útján,
Királyom, Jézus,
s hétköznapjaim tarka szőnyegét
odaterítem
értem átszegzett lábad elé…
értem átszegzett lábad elé…

Hétköznapokból ünnepek lesznek
Teveled, Jézus.
Áldott az út, mert szürke porában
nyomodat látom,
és hozsannázó szívvel követem…
és hozsannázó szívvel követem…

Egész életem koldus-szőnyegét
fogadd el, Jézus!
Munkája, harca egyedül Téged
dicsérjen… hiszen
értem mentél a Golgota felé…
értem mentél a Golgota felé…