A KÖZEL SZÁZEGY ÉVES ŐRSY LÁSZLÓ JEZSUITA ATYA HOMÍLIÁIBÓL OSZTUNK MEG OLVASÓINKKAL. ALÁBB AZ ELSŐ, BEVEZETŐ SZENTBESZÉD:

Mi a homília?

Az én gondolatvilágomban a homília egy közösségi élmény, egy rendkívüli esemény. Ez az élmény abban áll, hogy a hallgatóság és a beszélő eggyé lesznek az Isten szavában, és ebból születik meg azután a Szentlélek indítása mind a két résztvevőben, a hallgatóban is és a homíliát elmondó papban is. A homília nem csupán egy irodalmi műfaj, hanem teremtő folyamat. Elárulom, hogy én sokat készülök a homíliákra. Elolvasom a szentírási részt, forgatom a szívemben és értelmemben a szavakat. Amikor belekezdek a homíliába, van egy elképzelésem, hogy mit fogok mondani. Mégis, a szöveg abban a pillanatban jön létre, amikor elhangzik. A beszélő elmond valamit, szorosan kapcsolódva Isten népének jelenlévő tagjaihoz, így saját magában is egy teremtés játszódik le.

A homília tehát egy közös alkotás a Szentlélek, aki Isten szavát közvetíti és a gondolatokat adja, a beszélő és a hívek közössége között. Ez egy teremtő aktus, melynek sok apró, egymásra rezdülő összetevője van. Fontos, hogy a homíliát tartó személy érezze, hogy a hívek vele haladnak ebben az alkotó folyamatban. Lássa a szemük csillogását, érzékelhesse gesztusaikat, testbeszédüket, önkéntelen mozdulataikat. Mindez a teremtő folyamat keretét, belső terét alkotják, az állandó kölcsönhatás inspirációt ad a beszélőnek. Amikor homíliát mondok, folyamatos összjátékban vagyok a hívekkel. Gyakran fordul elő, hogy elindulok az előre kitalált gondolatmenetem útján, de menet közben másfelé kanyarodom, mert együtt haladunk a hallgatókkal, és a finom, folyamatos visszajelzések érzékeltetik velem, hogy melyik szálat lenne érdemes továbbvinni, és mi vezetné túl idegen tájakra a híveket. Így én magam is új utakra térülök, és új meglátásokra jutok, ami engem gazdagít. Van ebben a folyamatos egymásra rezdülésben

Isten végtelenül színes, hangos és játékos világot teremtett, mert gazdag, és ezt a gazdagságot ki szeretné árasztani ránk folyamatosan. A szentmisében is ez az örömteli, áradó gazdagság jelenik meg a színekben, tárgyi szimbólumokban, énekekben, a felállás-leülés-letérdelés testbeszédében, a gesztusokban és a szemkontaktusban is. A hívek közössége és a pap közösen megmerítkezik Isten teremtő szavában és az átváltoztató Eucharistiában, belép a mennyei lakomába. A keresztények kezdettől úgy élték meg a szentmisét, mint a mennyei, soha véget nem érő lakomában való részvételt, amint az a korai, Kr.u. 150 körül készült festményeken is látható. A hívek glóriával a fejük fölött jelennek meg, hiszen abban a pillanatban az égi lakoma részesei, ujjongó szívvel szemlélik a jelen lévő Istent.

A homília a szentmisében az olvasmányok után következik. Fontos az elhelyezkedése. Homíliát nem lehet máskor mondani! A szentmise csodálatosan felépített rendjébe illeszkedik. Mi történik ott? Az egyház megfüröszti a jelenlévőket a Szent Szavakban. Az Ószövetség és az Újszövetség sugalmazott igéi a csontunkig hatolnak, beépülnek a húsunkba, életté válnak – éppúgy, mint ahogy majd a Szent Test és Vér, kenyér és bor húsunkká és csontunkká válik. Ezt az egyesülést követi a homília, amikor a pap magyarázza az Igét, hogy minél inkább életté válhasson.

A homília tehát három szereplő közös munkája. Együtt rezdül Isten jelenlévő, hívő népe, a beszélő és a Szentlélek. Harmónia, dinamika jellemzi ezt az együttműködést ahogy közösen alkotják meg abban a pillanatban, abban a szentmisében az egyedi üzenetet.

Ebben a kötetben lejegyzett homíliák találhatóak. Ezek nem változnak a kedves olvasó belső rezdülésének megfelelően, de Isten Lelkére lehet számítani, hogy így is megtalálja a megfelelő utat.