Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Kedves testvérek!

Májusban ismét találkozunk a harmadik vasárnap, 16-án.

A szentmise időpontja délután 2:30, a helyszín

ST. ELIZABETH CATHOLIC CHURCH

917 Montrose Road Rockville, MD 20852

A szentmisét ezúttal is AGAPE követi a templom mellett, a szabadban!

Akárcsak az elmúlt hónapokban, a templom padsoraiban ki vannak jelölve azok a helyek, amelyeket szabadon kell hagyni. Ülőhelyek találhatók a templom előterében is.

Amennyiben a St. Elizabeth templomnak szeretnénk adományozni, azt a bejárat előtt lévő asztalon található kosárba tegyük.

A közösségünknek szánt adományt borítékban kérjük postázni vagy személyesen

Takács Zsuzsának vagy Sayko Editnek átadni.

Hívogassuk barátainkat, ismerőseinket, hogy vegyenek részt a szentmisén! Mise látogatottságunk erősen megfogyatkozott annak ellenére, hogy ez a templom maximálisan biztonságos körülményeket nyújt. Az új szabályzat szerint a templomban és a külső teremben összesen 200 személy jelenléte engedélyezett. Tartsuk ezt a fontos adatot is szem előtt amikor a miselátogatás felől döntünk!

Szeretettel várjuk a régi híveket és újakat egyaránt.

Következő szentmisénk ugyanitt lesz, június harmadik vasárnapján, 20-án.

Látogassuk közösségünk honlapját: www.washingtonhungariancatholic.com

valamint Facebook oldalunkat:

St. Stephen of Hungary Catholic Community Washington DC and Vicinity

Elérhetőségeink: Kovács Éva: kovev43@gmail.com

Takács Zsuzsa: 301-907-8038

Dr. Sayko Edit: 301-577-0383

Kedves Magyar Testvérek, szeretettel és tisztelettel köszöntelek benneteket e három szavas imádsággal

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Egyik legszebb magyar szavunkkal „Testvéreknek” szólítalak titeket –hiszen, mint Isten gyermekei, Testvérek vagyunk katolikus hitünk által. Testvéri köteléket jelent közös családfánk, a magyar nemzet. Magyarságunk a lelkünk, gondolkodásunk meghatározó eleme. Ezért vagyunk itt. Számunkra lélek-mentő érték magyarul imádni az Urat. Ősi imáinkban, énekeinkben hordozzuk és adhatjuk tovább gazdag ajándékainkat, amivel a Teremtő a magyar népet megáldotta.

A hittől átjárt hazaszeretet már 70 éve gyűjti egybe Washingtonnak és környékének katolikus magyarságát. Ebbe a régióba nem érkeztek tömegesen magyar bevándorlók, templomépítésre nem adódott lehetőség. Miként Szűz Mária és Szent József, gyakran kopogtattunk bebocsáttatást kérve. Hála Istennek mindig voltak templomok, ahol szívesen fogadtak, és az első évtizedekben több magyar pap is élt Washingtonban, akik elvállalták a magyarok lelki gondozását. Az 50-es évektől kezdve havonta, a harmadik vasárnapon, már rendszeresen tarthattak magyar szentmisét — akkoriban még 100-150 hívő számára.

Hetven év alatt többször volt szükség új templomba vándorolnunk. 2003-tól egy régi magyar templomokat idéző templomban misézhettünk. Ezidőtájt elveszítettük helyi papjainkat és az idős atyáknak nehéz volt New Yorkból, New Jersey-ből leutazni. A hívek létszáma is fogyóban volt. Szomorúan és aggódva búcsúztunk a kedves öreg Istenházától, mert közösségünk jövője teljesen kilátástalannak tűnt.

A Jóisten nem ült le szomorkodni velünk, hanem cselekvésre szólította Kovács Évát, aki

óriási energiával élesztette újjá a szentmisék lehetőségét. Hite és lelkesedése ragályos volt és

eredményes: 2006-ban engedélyt kaptunk a Shrine egyik kápolnájának használatára. Katolikus Egyetemen tanuló magyar ferences atya elvállalta a szentmiséket. Istennek hála, újjászülettünk, mint a főnix madár.

Tizenöt évvel ezelőtt közel 200 tagot számolhattunk a Szent István Katolikus Közösségben. Azóta a misén rendszeresen résztvevők száma nagyon megfogyatkozott. Most a járvány is próbára tesz minket.

A 24-ik órában vagyunk. Tennünk kell érte, hogy ne omoljon össze 70 év alatt összekovácsolódott közösségünk, ne veszítsük el lélek-mentő értékeinket és továbbra is tudjuk magyarul imádni az Urat.

Tudom, hogy a kórusnak prédikálok, de ebben a krízisben a „kórusra” vár a nagy feladat, hogy az elmaradozott híveket visszatérítsék a harmadik vasárnapokra és új híveket is toborozzanak. Ha csak egy-két embert, vagy családot tudunk mindannyian megszólítani, magunkkal hívni egy szentmisére és ápolni ezt a kapcsolatot, hamarosan ismét megtelhet a kápolna, talán még a Szent Erzsébet templom is.

Néhány gondolat, hogyan fogjunk hozzá ehhez a nemes és fontos feladathoz:

Hívjuk fel, vagy küldjünk rövidke levelet ismerőseinknek, akiket egy ideje nem láttunk a miséken. (Régen láttalak a magyar misén. Jól vagytok? Minden rendben van? Gyertek el jövő hónapban.) Higyjétek el, jól fog esni nekik ez a kis figyelem és talán el is jönnek.

Ne jöjjünk zavarba. Egyszerűen és őszintén tegyünk tanúságot, hogy jó nekünk közösségben lenni a magyar katolikusokkal. Öröm magyarul imádkozni és szép régi énekeinket hallani.

A gyermekes családokat bíztassuk, hogy hozzák a gyermekeket elsőáldozási vagy bérmálkozási előkészítő hittan foglalkozásokra. Mise után agapét tartunk a parkban, ahol lehet játszani, szaladgálni.

Mondjuk el, hogy mivel Stefan atya plébánián dolgozik, kereszteléstől temetésig az összes szentséget ki tudja szolgáltatni.

Feltétlenül magyarázzuk el, hogy a Szent Erzsébet templom nagy és tágas, az ülőhelyek ki vannak jelölve és minden védekezési előírást betartanak.

Létszámunk rohamosan csökken – az idősek elmennek, a fiatalok, felnőve saját életútjukra indulnak. De jöttek és jönnek magyarok az Anyaországból és a Végekből is. Bizonyára vannak közöttük katolikusok. Meg kell találnunk őket és hívogatni, hogy érezzék, mennyire „jó nekünk itt lenni Uram.”

Kérem és remélem, hogy mindannyian kivesszük a részünket ebből a létfontosságú feladatból és Szent Erzsébet közbenjárására Jézus Krisztus kegyelméből ismét ujjászületünk mint a főnix madár.

Béke és Áldás,

Árvai-Szajkó Edit